Immáron több, mint egy évtizedes hagyománnyá vált, hogy a Vylyan pincészet pályázatot hirdet fiatal művészek számára, hogy tervezzék meg az új boruk, a Bogyólé címkéjét. Senki számára nem okoz meglepetést, ha azt mondjuk, hogy a VISART Art School Budapest hallgatói is minden évben részt vesznek ezen a neves pályázaton és szép eredményeket érnek el. A 2020-as év alkalmával a második helyezést hozta el hallgatónk, Molnár Anett, azonban tavaly sem maradt el a Visart-os siker. Számos hallgatónk és alumni diákunk munkáit választotta be a Bogyólé címketervezés szakmai zsűrije. 2021-ben volt hallgatónk, Treszner Barbara a harmadik helyezést érte el nagyon színes és innovatív tervével. Sikere kapcsán tanszékvezetőnk, Simon Attila beszélgetett Barbival szakmai életéről, Visart-os éveiről és grafika iránti szeretetéről. Az interjút az alábbiakban fogadjátok szeretettel:

S.A. Emlékszel mikor vetődött fel benned először, hogy grafikus legyél?
T.B. Sajnos elég későn, gimnázium végén tavasszal építőművész szakra jelentkeztem Pécsett, amikor a Facebook-on szembejött a Visart hirdetése, akkor tudatosult bennem, hogy mit is jelent grafikusnak lenni, és hogy engem ez a szakma valójában érdekelne.

S.A. Szüleid mit szóltak az ötlethez?
T.B. Nagyon szerencsés vagyok, mert a szüleim mindenben támogatnak amire azt gondolják, hogy az önmegvalósításomat segíti.

S.A. Jártál valamilyen előkészítőre vagy művészeti középiskolában végeztél? Ha igen hol?
T.B. Gimnázium alatt az építőművész szakra készültem Pécsett az Ifjúsági házban, főleg kockológiát tanultunk, illetve amikor megtaláltam a Visartot, többször felutaztam Budapestre az előkészítőre.

S.A. Utólag hogyan látod ez az iskola miben segített, akár a felvételed kapcsán, akár a későbbi szakmai pályafutásod tekintetében?
T.B. Az első két évben volt olyan tantárgy, ami nem igazán feküdt nekem, ez főleg annak tudható be, hogy előtte nem foglalkoztam a grafikus szakmával, a környezetemben senki nem volt aki ezen a területen dolgozott, így zöldfülűként kezdtem neki a 4 évnek. Viszont annyira beszippantott a közeg és a sok kreatív feladat, illetve olyan jó szakmai tudást nyújtottak a tanárok, hogy a 4. év végére sikerült felfejlődnöm a legjobbak közé. Ami szimpatikus visszagondolva, hogy a Visart nagyon sokrétű, gyakorlatias és leginkább arra készít fel, hogy a piacon helyt tudj állni. Sok programot ismertünk meg, mindenbe belekóstoltunk legyen az animáció, weblapszerkesztés, illusztrálás, csomagolástervezés és még sorolhatnám... Aki innen kikerül azt gondolom, hogy talpraesetten megállja a helyét a szakmai szférában.

S.A. A felsőfokú iskolák közül milyen lehetőségeket mérlegeltél?
T.B. Az építő művész szakon halasztottam egy évet, hogy esélyt adjak a Visartnak. És végül maradtam is.

S.A. Miért a VISART-ot választottad?
T.B. Nem néztem más művészeti képzéseket, főleg azért is, mert már nagyon későn ötlött fel bennem, hogy mégsem az építőművész szak az ami engem igazán érdekel. Nem volt időm már nézelődni, de azt gondolom, hogy szerencsém volt, hogy szembe jött az a hirdetés anno.

S.A. Mi volt a VISART-on a legmeghatározóbb élményed?
T.B. A diploma vizsga. Nagyon sokat készültem, nagyon szerettem a tervezési szakaszát, szuper volt a konzulensem, és nagyon jól sikerült a francia bizottság előtt a vizsga.

S.A. Mi volt a legmeglepőbb élményed?
T.B. A gólyatábor. Nagyon progresszív, családias gólyatáborunk volt, egy divatbemutatót kellett előkészíteni minden csapatnak (mivel a divattervező szak gólyáival együtt táboroztunk), és ehhez kellett készítenünk reklámanyagokat. Nem tudtam mire számítsak, nem gondoltam arra, hogy ilyen kreatív alkotótábor bontakozik majd ki.

S.A. Az iskola francia kapcsolatai miben nyilvánultak meg?
T.B. A vizsgákra mindig eljött a francia bizottság is, akik előtt angolul kellett prezentálnunk az előző félévi munkáinkat. Lehetőség volt Párizsban is tanulni, viszont ehhez magas fokon kellett beszélni a nyelvet. A diplomavizsga letételével francia diplomát kaptunk.

S.A. A szakmáról alkotott előzetes elképzelésed módosultak a tanulmányaid során? Ha igen, miben?
T.B. Igen, mivel fogalmam sem volt, hogy egy grafikus mivel foglalkozik, milyen területek tartoznak ebbe a szakmába. A 4 év során teljes képet kaptam arról, hogy milyen szegletei vannak a grafikai munkának.

S.A. Melyek voltak azok a feladatok, tantárgyak, amelyekről úgy gondolod sokat tettek hozzá a szakmai fejlődésedhez?
T.B. Mindegyik programismereti tárgy nagyon sokat segített, illetve a csomagolástervezés, a márkakommunikáció, a grafikai tervezés, a tipográfia és még sorolhatnám. Azt gondolom, hogy az utolsó két évben az összes tárgy nélkülözhetetlen.

S.A. Eszedbe jut valamelyik tanárodtól egy-egy örökbecsű mondás, amit ma is szívesen felidézel?
T.B. Sajnos ennyire nem jó a memóriám:D A munkám során a gyakorlatban eszembe jutnak az ott elhangzottak, de konkrét mondásra sajnos nem emlékszem.

S.A. Milyen volt az osztályod? Tartjátok a kapcsolatot?
T.B. Az osztályom nagyon erős volt, húztuk egymást, segítettük egymást, és jó volt mindig a hangulat. Van pár barát akikkel azóta is tartom a kapcsolatot, nyomonkövetjük egymás munkásságát, van, hogy segítünk egymásnak. Én mivel Pécsett élek, személyesen sajnos nem találkozom túl gyakran a régi csoporttársakkal.

S.A. Emlékszel mi volt az első megvalósult munkád? Mikor készítetted és hogyan talált meg a feladat?
T.B. Anno még a második év után, terveztem egy weboldalt egy fiatal csapatnak, akik fesztiválokra szerveztek takarítást. Visszatekintve vicces, már máshogy csinálnám persze, de akkor nagyon élveztem, és örülök hogy már ilyen korán elkezdtem dolgozni.

S.A. Mi volt a diploma feladatod? Ki volt a konzulensed? Miért ezt a témát választottad?
T.B. A diplomám egy recepteskönyv volt a hosszantartó boldog házasság receptjével. A konzulensem Tooth Gábor Andor volt, aki tökéletes választás volt ehhez a feladathoz, nagyon sokat segített és folyamatosan inspirált. Azért ezt a témát választottam, mert szeretek illusztrálni, és itt ezt kamatoztathattam, illetve, mert érdekesnek tartottam a témát. Szívesen beszélgettem idős párokkal, hogy nekik mi a tapasztalatuk a házassággal kapcsolatban.

S.A. Miért éppen Pécs? A megbízások szempontjából vannak még földrajzi korlátok?
T.B. A családom itt él, a férjemet a diplomázás előtt ismertem meg, aki szintén pécsi, úgyhogy a szívem ide húzott. De van több pesti cég akiknek dolgozom, így szerencsére nem vagyok korlátozva.

S.A. Milyen feladatokon dolgoztál azóta?
T.B. Borzasztó sok feladaton dolgoztam az utóbbi években. Arculatok, kiadványok, illusztrációk, boroscímkék, csomagolások, weboldaltervezés, zoknitervezés, faldekoráció, minden, ami grafikai tervezés.

S.A. Melyik volt a legnagyszabásúbb munkád?
T.B. Van egy rendezvényszervező csapat a Friends Club Hungary, akikkel a budapesti reptérnek szoktunk dolgozni. Rendezvény arculatok, standok tervezése, marketinganyagok tervezése, ezek nagyon izgalmas és nagy volumenű munkák szoktak lenni.

S.A. Mi volt a legizgalmasabb feladatod?
T.B. Nemrég készítettem egy cbd olaj csomagolást, ami utána megjelent egy szakmai oldalon, a Pentawards felületén. Erre nagyon büszke voltam. A We Love Budapestnek szoktam még izgalmas illusztrációkat készíteni, illetve jelenleg dolgozom egy arculaton, ami szintén nagyon jó projektnek igérkezik.

S.A. Miben más az élet, mint az iskola?
T.B. Míg a suliban valamilyen keretek között, de szárnyalhatsz, addig az életben az ügyfél fogja a kezed és neked meg kell felelni az ő elképzeléseinek és elvárásainak. Ritka, hogy teljesen megbízik benned a megrendelő és hagy kibontakozni. Ezt nekem nehéz volt megszokni.

S.A. Ha jól tudom saját vállalkozás keretében dolgozol. Ez milyen kihívásokat jelentett?
T.B Igen, Pécsett megalapítottam a Coollab stúdiót, ami a belvárosban található az egyik sétálóutcában. Nagyon sokáig hezitáltam mielőtt belevágtam, de azóta nagy boldogsággal tölt el, hogy megléptem. 3-4 évig dolgoztam otthonról, és úgy döntöttem, hogy legyen egy hely, ahova szívesen bejárok. A Coollab egy design studio és design shop egyben saját és más tervezők által készített termékekkel. A shop rész inkább hobby szinten működik, viszont van egy irodánk, ahonnan tudunk dolgozni. Azért beszélek többes számban, mert van egy alkalmazottam Gundi, aki segít a grafikai munkában illetve most, hogy babát várok, a shop részt is ő felügyeli. Az üzletben még van két asztal is, amit kiadok bérbe, úgyhogy közösségi munkahelyként is funkcionálunk jelenleg.

S.A. Mik a jövőbeni terveid?
T.B. A terveim jelenleg azok, hogy a babázás közepette megtartsam a fontos ügyfeleimet, és amikor visszatérek folytathassam a grafikai munkát onnan, ahol most épp tartok. Remélem minél több izgalmas feladatot kapok majd, és hogy lesznek olyan munkáink, amit a szakma is elismer. Szeretnék minél minőségibb munkákat kiadni a kezünkből és szeretném, hogy idővel az ügyfelek egyre jobban megbízzanak a tudásomban.

‍